A számi fajta a Távol-Keletről származnak, nevüket Sziámról, a mai Thaiföldről kapták. Angliába már az 1870-es évektől szállítottak macskákat keletről, ezek között voltak a sziámik is. A 19. századi Angliában meglehetősen nagy feltűnést keltett ez a fajta.
A sziámi macskák tartása a kezdetekben csak a tehetősebbek kiváltsága volt. Ezeket az egzotikumnak tartott macskákat nagyon elkényeztették, sőt, olyan is előfordult, hogy télen fűtött üvegházakban tartották őket, melyekbe Távol-Keletről származó növényeket is telepítettek. Minderre pedig azért gondolták a macskatulajdonosok, hogy szükség van, mert úgy vélték, hogy rövid szőrzetük és karcsú testalkatuk miatt nem bírják a hideg időjárást. Néhány évvel az első sziámik megjelenése után már kiállításokra is elvitték. 1884-ben, Crystal Palace-ben állították ki az első egyedeket. Hivatalosan pedig 1900-ban jegyezték be a fajtát.
Az idő teltével egyre népszerűbbé vált a fajta, de továbbra is a brit arisztokrácia volt az az osztály, ami igazán megengedhette a tartását és tenyésztését.
Az 1950-es évek elején a sziámi macskák tenyésztésében fordulat állt be, mivel a párok gondos megválogatásával sikerült fokozatosan megnyújtani a fejformát, a füleket, a lábak csontozatát és a gerincoszlopot. 1958-ban a Sziámi Macskaklub új standardot fogadott el, mmely megpecsételte a hagyományos típusú sziámi macskák sorsát.
A közvélemény megoszlott az "új" és a "régi" típusú sziámi macska között. Néhány tenyésztő, dacolva azzal, hogy munkájukat hivatalosan nem ismerik el, megpróbálták a "régi" típusú sziámi macskát továbbtenyészteni, s hogy a régi és az új típust szétválasszák, a régi típusú sziámit Thai macskának keresztelték el.
.
.
1990 WCF (World Cat Federation)
2002 LOOF (Livre Officiel des Origines Félines)
2004 EGCA e.V. (European Group Cat Association)
2007 TICA (The International Cat Association)
2014/02/08 Olaszország: hivatalos bemutató az új teremtés a thai FIFe (Fédération Internationale macskaféle)
2015 Ideiglenes elismerés FIFe
.
Sziámi tizenkilencedik század
1-2) Sziámi 1950-ben, és a huszonegyedik század
3-5) THAI macska 1980 és 2015
.
Testfelépítés: közepes testméretű, telt izomzatú, de karcsú, és elegáns; se nem zömök, se nem nyúlánk. A lábak közepesen hosszúak, a mancsok kerekek. A farok közepes hosszúságú, és enyhén keskenyedik a hegyes farokvég felé.
Fejforma: mérsékelt ékalak, gyengéden kerekített körvonallal. Enyhén ívelt profil, mélyedés a szemvonalban. Erős áll, és alsó állkapocs, az orr kerek.
Fülek: közepes méretűek, a tövüknél szélesek, egymástól távol helyezkednek el, végük kissé lekerekített.
Szemek: A szemek nagyok, picit ferdék, felső vonaluk mandulavágású, az alsó enyhén kerekített; a szemszín élénk kék.
Szőrzet: rövid, testhez simuló, selymes és fényes, nincs aljszőrzete.
Színváltozatok: Leginkább a fóka színű thai macska terjedt el. Egyéb színváltozatai a következők: kék, csokoládé, lila, vörös, krém, valamint ezek cirmos és teknőc változatai. A színek a végekre (maszk, fülek, lábak, mancsok, farok) korlátozódnak, és árnyalatuk egységes. A maszk teljes, vagyis finom ceruzarajzolattal kötődik a fülekhez, és nem terjedhet át a tarkóra. A csuklya hiba.
Hibák: "gyapjas" szőr, gyenge áll, keskeny pofacsont, stop az orron, kerek szemek, bog, vagy megtöretés a farkon, "csuklya". Idősebb korban a test sötétedik, de a kontrasztnak akkor is meg kell maradnia. A sötét folt(ok) a hason, valamint a fehér folt(ok) a testvégeken hiba, ez utóbbi a tenyésztésből kizáró ok. Pigmenthiány az orrtükrön, valamint a talppárnákon szintén hiba - kivétel a teknőc változatok..
A thai macska tenyésztésénél a cél az ősi sziámi típus megőrzése, emiatt nem megengedett az új típusú sziámival történő pároztatása.
We are an independent community of breeders and lovers of Thai cat at international level.
